Szemüveg nélkül a strandon!Isteni érzés! :D
Szóval megfogadtam a szemüvegtelenséget (persze időnként muszáj és most még csak a régi van) így napi tevékenységeimben igen keveset volt rajtam szemüveg. Takarításhoz kellett, vagy kutyasétáltatáshoz de a valós 24 órában nem volt rá szükségem. Erre is rácsodálkoztam. Pláne mikor elmentem vásárolni és rutinból mentem és nyúltam a dolgokért. Ilyen az amikor ismersz valamit.. valószínűleg szemüvegben is rutinból nyúltam ezekért a dolgokért. Akkor életünk egy részében nem is használjuk a látásunkat és így nincs szükségünk olyankor szemüvegre sem? Jó kérdés.
Kislányomnak megígértem, hogy nyáron strandolás lesz agyba-főbe. Eddig mindig rajtam volt a szemüveg, ha strandoltam... igen, bent a medencében is. Ez persze be meg lekorlátozott. Most meg akkorát játszottunk picurral. Be a víz alá, ilyen fejes, olyan c(s)ukahara... Túlsúllyal küzdök, de ez nem volt itt titok eddig sem és jelenleg csúnya látvány szegény testem. De most, hogy nem láttam a reakciókat és így el is feledkeztem róluk, -mármint az ilyen bírálgató, lefitymáló emberekről (ha nincs a szemed elé tolva, mintha nem is léteznének)- boldogabb és önfeledtebb voltam... milyen érdekes azon a héten éhezésmentesen csak a gátlások nélküli, önfeledt örömködés miatt, fogytam két kilót. :) Meglepő? Valójában nem és mégis az. Döbbentem álltam: - Jé, ez működik!
Azt is észrevettem, hogy nagyon sokan szemüvegben vannak a medencében és az ő viselkedésükben láttam az enyémet is. Bár én szemüvegben is le-le merültem de azért nem szerettem annyira. Szemüveg nélkül meg szinte csak a víz alatt voltam. :D
Elgondolkodtam ezen a jelenségen. Mert az önfeledtség, játékosság bennem van. Mikor vékony voltam, pont ilyen voltam, ezért nagyon is ismerős volt a feeling és bevallom, ráeszméltem, hogy hiányzom magamnak. Nem egy magamra erőltetett színjáték, hanem igazi belőlem áramló virtus. Viszont ha ez vagyok szemüveg nélkül, akkor ki vagyok, és miért vagyok más szemüvegben? Mit jelent nekem a szemüveg? Mert nagyon úgy néz ki, hogy egy fal, ami a valós énemet elfedi. Egy fal vagy talán valami más? Mert a fal csak elválaszt, de ez inkább olyan mintha eltüntetne...
Azt is észrevettem, hogy mennyivel nagyobbnak látok mindent. Konkrétan, amire nagyon rácsodálkoztam az, hogy milyen nagy a feje az ismerőseimnek. :D (tuti UFO-k) Szemlélek táborban, mindenkinek az eredeti fejméretét láttam, mert az első órától kezdve levettem a szemüveget de az itthoniakat csak szemüvegben láttam. A macskámra is mindenki azt mondta: -Úr Isten mekkora ez a cica! (Maine coon.. szóval tényleg nagy és még fiú is meg ivartalanított is..) Én meg nem értettem miről beszélnek. Mikor hazajöttem, én is rácsodálkoztam, hogy mekkora ez a macsek. A tükörképemre is rácsodálkoztam a minap, hogy ilyen kövér vagyok? Atya gatya! Szemüveg nélkül, még ha homályosabban is, de a valóságot látom. És szembe kell néznem vele akár tetszik amit látok akár nem. Szemüvegben meg mindennek a kicsinyített mását. Vajon mit akar kicsinyíteni egy rövidlátó? Mert az biztos, hogy oka van annak, hogy nem távollátó vagy épp jól látó, hanem rövid látó lettem. Miért akarok mindent kisebbnek látni a valós méreténél? Akinek még rosszabb a szeme az meg még kisebbnek látja... a végén meg majd eltűnik minden, olyan kicsi lesz. Mi az az élmény, ami elindította ezt a megoldási sémát? Mit akarhattam kisebbnek látni, mint ami... mert úgy tűnik, nagyon is nagydolog volt. És rájöttem, hogy Irinával beszélnem kell, mert ő segíteni tud nekem abban, hogy a fókusz jó helyre menjen és a tudatalattim bugyrában gyorsan rátaláljak arra, ami kiváltotta a látásromlásomat. Így szép az élet. :) Minden mindennel összefügg. :)
Wall-e
