Pótcselevés!!! De miééééért?! Távozz tőlem... !

Szóval ahogy elkezdtem ismét, olvasni, rágni, rendet teremteni, eljárogatni itthonról és közös progikat csinálni pl. a kislányommal, úgy kezdett összeállni a kép, hogy mi működik rosszul nálam.

Egyszerűen beszorultam a négy fal közé. Eddig ingáztam a számítógép, tv és hűtő között. Ivás helyett is ettem, unalmamban is ettem, mérgemben is ettem, félelmemben is ettem. Mindenre ugyanaz volt a válasz. Evés. 

A másik életenergia elszívó cselekedetemnek is gyakran hódoltam: ültem a számítógép előtt és éltem a facebook életemet. Olyan is volt, hogy hasznos dolgokról olvastam pl.: hogyan teremts rendet magad körül. :D -amúgy ez komoly, ilyen is volt... gyakran. :D Majd rákaptam a vásárlásra. Intenetes webshopokból rendeltem. Rengeteg pénzt kidobva fölöslegesen. Természetesen volt köztük hasznos dolog is, de ezek jó részét megvehettem volna sima boltban és többet is ért volna, hisz emberek között vagyok, mozgok és addig sem az evéssel vagyok elfoglalva. 

Majd jött a paranoid oldala, a mindenki rólam beszél, hogy milyen kövér vagyok. Szóval elkezdtem bújkálni. Ha ki kellett mennem, lelkileg szívtam fel magam (kajáltam). Ha nagyobb csoportosulás mellett kellett elmennem, úgy csináltam mint akinek fontos mobilozhatnékja van vagy épp a táskámat, esetleg a kezemben lévő pulcsimat próbáltam úgy rakosgatni, hogy takarjon. 

Szóval ettem ha:

• szomorú voltam
• féltem
• unatkoztam
• dühös voltam
• fruszrált voltam

nagyjából minden negatív érzelemre ez volt a válaszreakcióm.

Na és ott van apu, aki külön témakör is lehetne. Tőle jobban senki sem stresszelt. (Talán a volt párom de ő szintén lehetne másik témakör, viszont ez nem róluk szól. Ők majd saját blogot indítanak. :) ) Már a találkozásaink előtt totál ideg voltam, hogy már megint cseszegetés lesz, és a találkozásunk közben is az voltam, mert ment a cseszegetés (és nem akármilyen hangnemben és szóhasználattal) és a végén is totál ideg voltam. Tudtam, hogy a féltés hajtja és persze az is, hogy a gyönyörű leánya, aki után megfordultak a fiúk, sajna így végezte, önbizalomhiányos 145 kilósként. Ez elrejthetetlen és mindig szem előtt van ha találkozunk és emiatt 5 percen belül téma. Nagyon durván bele tudta magát hergelni. Nincs is mit ecsetelni rajta... 

Na most vannak, akik cigiznek ilyenkor, vagy elmennek lefutják a maratont, isznak pár üveggel, elszívnak egy dzsointot, takarítanak, vagy valami extrém dolgot művelnek, esetleg épp valaki máson töltik ki a nyomorukat .... különböző módon oldjuk a feszkót. Én evéssel. Erről foglamam sem volt. Ezek tudattalan cselekedetek voltak és csak akkor jöttem rá, hogy miket műveltem, amikor egyik pillanatról a másikra  megszűntek. Elhagytam. Mindet. Egy hét leforgása alatt. A gondolkodásom nagyon megváltozott. Tudatos lett. Összefüggéseket láttam meg. Fantasztikusan felszabadult lettem. :)

Gondolatok: