
Mi történt a két és fél óra alatt? Kicseréltek az ufók?! :D 1. rész
Áh dehogy! :D
Úgy jöttem ki a két és fél órás bőgés orgiáról, (kapásból veszítettem vagy öt liter vizet és mindezt a könnycsatornáimon át juttattam ki a szervezetemből... azért ez már teljesítmény) hogy éreztem itt valami nagyon nagydolog történt.

Az egyik élményem a születésem volt. Amint elhangzott az édesanyád szó, abban a pillanatban egy fejjel lefelé lebegő csecsemőt láttam, aki épp arra a nagy melóra készül, amit születésnek hívnak. Hozzátenném, elég hitetlenül szemléltem ezt a képsort.. Érdekes ez a hipnózis dolog, olyan mintha 3-an lennénk a fejemben. Én, a Gyula, meg az...... Áh deeehogy! :D Az emlékező én, a furcsálló én meg a biztató én. Így hárman el voltuk.. kicsit szűkösen, de szeretjük egymást, szóval kis helyen is... :)
A lényeg, hogy ott a születésnél nem ment minden simán. Hipnózisban így láttam. Meg is voltam lepve, mert úgy tudtam, hogy megszülettem és ennyi. De most azt láttam, hogy csúnyán bántak velem, durván és türelmetlenül. Akkor ott az a pici baba nagyon-nagyon keservesen sírt. Nekem pedig olyan intenzív görcs állt a gyomromba, hogy szabályosan húzott előre és görnyedtem össze. Mint amikor hánysz pl., ahhoz hasonló érzés. A szeretet, a nyugalom, a biztonság mind elveszett és én tök egyedül voltam. Az etetés nyugtatott meg. Bizony már itt elkezdődött az én evési problémám. Ennyire korán. Na, erre, hogy emlékszel vissza? :D
Egyébként nem hagyott nyugodni a dolog, és megkérdeztem anyut milyen is volt konkrétan a születésem. Történt valami említésre méltó? Vagy megszülettem és csók, semmi extra?
Leesett az állam. Mert kiderült, hogy bizony nem volt sétagalopp és eléggé hasonlított a történet arra amit hipnózisban láttam. Mii vaaan?! Ne már! Emberek neee már! Magzati emlékezet? Eltárolva a tudatalattiban?
Időzített bombán ülünk mindannyian... viszont van remény. Ez azért jó hír. :)
Itt lehet fejet tágítani:
itt folytatódik: