EMK szekönd rész :)
Szóval zsiráf nyelven tanultunk. :)
Tehát volt egy alap témaválasztásunk, csoportonként mindenkinek más. Ki gondolná, hogy milyen nehéz ez az önvizsgálat dolog. Már az is bajos, hogy a saját érzéseimet és szükségleteimet össze tudjam tenni, de az, hogy él, kritika, gúny .. stb. nélkül egy erős negatív érzelmi helyzetben, megfogalmazzam a megfigyelésemet és a kérésemet, nos, nagyon nehéz. Ennél a "játéknál" a kedvenc részem az volt, amikor megfordította Éva a szituációt. Mondjuk eddig ő volt a főnök akivel a probléma adódott és egyszercsak azt mondta: oké most csere és te vagy a főnök...
A hab a tortán egy utolsó beszélgetés volt, amit az egyik résztvevő bevállalt. Ő egy idősebb hölgy -felnőtt "gyerekekkel"- akitől a legidősebb fia, érzése szerint, eltávolodott. (Egyébként a férje/párja is ott volt a kurzuson.) Nagyon sokat tanultunk belőle. Nekem eleve az egész kurzus rendkívül gondolatébresztő volt. Folyamatosan képek, érzések, feladatok, megoldások villantak be/fel. Tehát elkezdődött a beszélgetés -tulajdonképpen nehéz lenne részletezni- kb. 15-20 perces volt. Az, ahogy az Éva részt vett benne, ahogy és ahova irányította, nekem zseniális volt. Egyébként Éva játszotta a fiút és az anyuka értelem szerűen a saját szerepében. A résztvevők igencsak megilletődtek közben. Érdekes, hogy a téma is betalált, mert a fiatalok közül páran magukra ismertek és más szemmel kezdték nézni a szülői oldalt. Hiszen pontosan ez a lényege a dolognak. Nekem valahogy a közepe felé, makacsul beette a gondolataim közzé magát az, hogy a családállítás is valami hasonló lehet és szerintem az érzés még katartikusabb, ha a saját dolgaidat éled meg. De ez így is szenzációs volt. :)
Érzelmileg sokkal stabilabb vagyok vasárnap óta. Nagyon hasonló érzés ahhoz, mint amikor az első hipnózisom után voltam. Visszatért a napi 3x étkezés, (nincs érzelmi evészet) a sok vízivás, a súlyom is csökkent. Picurral ismét jókat játszunk. Sokkal szebben, kedvesebben, őszintébben és választékosabban nyilvánulok meg mindenfelé. Sokkal fontosabb számomra, hogy együtt működjünk akár a gyerkőcömmel akár a szüleimmel, barátaimmal, tanárokkal. :) Az izomból, erőből megoldások ugyan egyszerűbbek de érzelmileg senkinek sem jó. Annak sem aki csinálja és annak sem aki elszenvedi. Ezek eddig is fontosak voltak, most viszont kaptam egy eszközt is a kezembe, ami eddig hiányzott, hogy a mindennapi konfliktusok, akár magammal, akár másokkal, ne tudjananak idővel lenyomni. :)
Minden iskolában be kell vezetni. Nincs mese. A legjobb amit tehetünk velük és magunkkal, a világunkkal:
kövi: