Együttérzést gátló kommunikáció III. rész

Az életidegen kommunikáció egyéb formái:

Az együttérzés egy másik jellegzetes akadálya, ha vágyainkat követelések formájában fogalmazzuk meg. A követelés nyíltan vagy burkoltan szemrehányással vagy büntetéssel fenyegeti meg azt, aki nem tesz eleget neki. Ez kultúránkban a kommunikáció általánosan elterjedt formája, különösen a hatalmi helyzetben lévők részéről. Rosenberg: "[...]Gyermekeim tanítottak meg arra, hogy nem tudom őket engedelmességre kényszeríteni. Legfeljebb azt érhetem el, hogy utólag azt kívánják, bárcsak engedelmeskedtek volna, mert akkor elkerülhették volna a büntetést. Később arra is megtanítottak, hogy ha ostoba módon büntetéssel mégis annak kívánására kénytettem őket, hogy bárcsak engedelmeskedtek volna, akkor - megfelelő eszközökkel - ők is el tudják érni, hogy később én kívánjam, hogy bárcsak ne kényszerítettem volna őket semmire.. [...]" Az embereket semmire sem lehet kényszeríteni. 

Az életidegen kommunikáció további eleme az a képzet, hogy bizonyos cselekedetek jutalmazást, mások büntetést érdemelnek. "Megérdemelte... Úgy kellett neki... Rosszaságot feltételez azok részéről, akik egy bizonyos módon viselkedtek és büntetést ró ki rájuk, hogy megbánják tettüket és változtassanak a magatartásunkon. Mindenkinek érdeke, hogy az emberek ne azért változzanak, hogy így elkerüljék a büntetést, hanem azért, mert látják, hogy a változás a hasznukra válik. Szóval a ki mit érdemel gondolkodásmód meggátolja az együtt érző kommunikációt. Amúgy nagy dilemmám ez a téma.

Legtöbben gyerekkorunktól kezdve az olyan beszédmódba tanulunk bele, ami arra ösztönöz, hogy minősítsünk, összehasonlítsunk, követeljünk és hangsúlyozzuk a véleményünket, ám az érzéseinkről és a szükségleteinkről lehetőleg hallgassunk. Ezek a nézetek a velünk született gonoszságot és tökéletlenséget hangsúlyozzák és nemkívánatos természetünk megzabolázására, a nevelést hívják segítségül. Az ilyen nevelés gyakran kételyeket ébreszt bennünk, érzéseink és igényeink jogosságát illetően. Az életidegen kommunikációnak mély filozófiai és politikai gyökerei vannak. Egyszerre forrása és fenntartója a hierarchikus társadalomnak, amelynek működése nagyszámú befolyásolható, szolgalelkű állampolgárt feltételez

Ha kapcsolatba kerülünk érzéseinkkel és szükségleteinkkel, akkor többé már nem leszünk jó szolgák, nem leszünk az élet alárendelt szereplői. 

Ismét Irina az aki maximálisan idevágó gondolatokat fogalmaz meg. Legalábbis szerintem. 

Tovább a kövi bejegyzésre: