Együttérzést gátló kommunikáció II. rész

Óh, a drága jó Összehasonlítás. Az összehasonlítás az ítélkezés egy formája. Dan Greenberg a "Hogyan érezzük magunkat nyomorultul?" könyvében, a humort is segítségül hívva, azt javasolja, hogy azok akik erre az érzésre vágynak, kezdjék el másokhoz hasonlítgatni magukat. Ez a fajta gondolkodásmód hatékonyan gátolja az együttérzést magunk és mások irányába. De az sem ritka eset mikor a szülők, rokonok, ismerősök, párod, hasonlítgatnak másvalakihez, akinek adott esetben szimpibb a viselkedése vagy épp jobb a teljesítménye valamiben. Ezzel szeretnének "motiválni". Érthetetlen az egész elgondolás, hiszen az összehasonlítgatás arra jó, hogy az önbizalmadat beássa két méterrel a földfelszín alá, majd elvárják, hogy ezek után hozz egy full-os teljesítményt. Az esetek többségében valamiféle furcsa motivációs dolognak gondolják, bár az sem ritka, hogy szimplán a földbe akarnak döngölni vele.

A Felelősség tagadása. Használt nyelvezetünk elkeni személyes felelősségünket. Az életidegen kommunikáció másik formája a felelősség tagadása. Az ilyenfajta kommunikáció elkeni a tényt, hogy mindannyian felelősek vagyunk a                  tetteinkért, érzéseinkért, gondolatainkért.  Az olyan általánosító kifejezés mint a "kell" pl,: "vannak olyan dolgok amiket meg kell tenni akár tetszik akár nem" - azt mutatja, hogy az ilyen megfogalmazás elkendőzi a személyes felelősséget. "Az ember úgy érzi" vagy a "bűntudatot ébresztesz bennem" kifejezések is azt példázzák, hogy miként hárítjuk a felelősséget saját érzéseinkért és gondolatainkért.  Tettünkért akkor nem vállajuk a felelősséget, ha annak okát a következők valamelyikének tulajdonítjuk:  

• homályos személytelen erők: ..."kitakarítottam a szobámat mert muszáj volt"..
• állapotunk, diagnózisunk, személyes múltunk valamely eseménye: ..."azért iszom, mert alkoholista vagyok"...
• mások tettei: ..."azért verem a fiamat, mert kiszaladt az utcára."...
• főnöki utasítás: ..."azért hazudtam az ügyfelemnek mert a főnököm utasított rá"...
• nyájözön: ..."azért kezdtem el dohányozni, mert minden barátom cigizett"..
• szervezeti, előírt szabály és rendelkezés: ..."kizárlak az iskolából, mert az ilyen vétség esetére az iskola szabályzata ezt írja elő" ...
• nemmel, társadalmi helyzettel vagy életkorral járó szerep: ..."utálom a munkámat de végzem, mert el kell tartanom a családomat" ...
• leküzdhetetlen vágy: ... "leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy megegyem azt a csokoládét"... (én is de hányszor...)

[...] Egy alkalommal, amikor szülők és tanárok körében vitattuk meg annak a beszédmódnak a veszélyeit, amelyik azt sugallja, hogy nincs választási lehetőségünk, egy hölgy dühösen tiltakozott: - Márpedig igenis vannak olyan dolgok, amiket meg kell tenned, akár teszik, akár nem! És én nem látok semmi kivetnivalót abban, hogy megmondjam a gyerekeimnek, hogy bizonyos dolgokat nekik is meg kell tenniük! Arra a kérdésre, hogy például mit kell neki tennie, így válaszolt: - Ez könnyű kérdés. Miután innen hazaérek, főznöm kell. Utálok főzni! Rettenetesen utálok főzni, de az elmúlt 20 évben minden nap főztem, még akkor is ha nagyon beteg voltam, mert ez egyike azon dolgoknak, amelyket egyszerűen meg kell tennie az embernek. Azt válaszoltam, hogy szomorú vagyok amikor azt hallom, hogy élete jelentős részét olyasmivel kell eltöltenie, amit utál, mert azt kényszerből teszi,  és remélem, hogy az EMK megtanulása segít majd boldogítóbb alternatívát találnia.                              Örömmel jelenthetem, hogy a hölgy gyorsan tanult. A foglalkozás végén hazament és bejelentette a családjának, hogy többé nem akar főzni. [...]                                             A visszajelzés is megvolt, mert 3 hét múlva a hölgy két fia is részt vett a következő kurzuson, ahol kiderült, hogy nem bánják annyira dolgot, mert így nem kell minden étkezésnél az anya panaszáradatát hallgatniuk. :D 

A másik szintén ide tartozó, és személy szerint nekem nagyon szemfelnyitó történet, a következő volt. [...] Egy tanár az egyik iskolai kurzuson így szólt: - Utálok osztályozni! Haszontalannak tartom, és csak szorongást ébreszt a diákokban. De osztályoznom kell, mert ezt követeli meg az iskola rendszabályzata. Épp azt gyakoroltuk, hogyan lehet úgy beszélni az osztályteremben, hogy az elősegítse a tetteinkért való tudatos felelősségvállalást. Azt javasoltam a tanárnak, hogy fordítsa le ennek szellemében az előbbi mondatát, hogy ".. osztályoznom kell, mert ezt követeli meg az iskola rendszabályzata". Kértem kezdje úgy, hogy: "úgy döntök osztályozni fogok mert..." Tétovázás nélkül rávágta.. - Úgy döntök, hogy osztályozni fogok, mert nem akarom elveszíteni az állásomat. Majd gyorsan hozzátette: - De én nem szeretek így fogalmazni, mert akkor úgy lérzem, hogy én vagyok érte a felelős. - Pontosan ezért akarom, hogy mégis így tégy... válaszoltam.[...]

"Ki lehet cserélni a nincs választásom megfogalmazást olyan megfogalmazásra, ami elismeri a választási lehetőségünket."

George Bernanos francia regény és újságíró így ír: [...] Az eddigi megtapasztalt borzalmak és az eljövendő, az eddiginél is nagyobb szörnyűségek nem azt jelzik, hogy egyre több lázadó, engedetlen, kezelhetetlen ember él világszerte, hanem azt, hogy folyamatosan növekszik az engedelmes, könnyen vezethető emberek száma.[...] 

"Veszélyesek vagyunk, ha nem tudjuk, hogy felelősek vagyunk viselkedésünkért, gondolkodásmódunkért és érzelmeinkért."

Szerintem már beraktam ezt a videót de annyira idevág, hogy most megint: 

Mindig van tovább: